Szitanyomás

A szitanyomtatást leggyakrabban síkfelületű tárgyak emblémázására használják, ahol az emblémázandó felületre közvetlenül, egy speciális nyomósablon segítségével hordják fel a festékréteget. (pl. névjegykártya, boríték, levélpapír, öntapadós matrica, póló, esernyÅ‘, munkaruha stb.)

Azokban az esetekben ahol a nyomtatandó felület durva struktúrája, felületi egyenetlenségei nem teszik lehetÅ‘vé a direkt eljárás használatát, úgy az Å‘si eredetű szitanyomtatás, más nyomtatási eljárás kiegészítÅ‘jévé válik.

A technológia sokfajta festékkel alkalmazható, mint például a hagyományos vizes bázisú -, és az oldószer bázisú festékek. (hÅ‘re változó festék, fluoreszkáló festék, glitter festék, pufi festék)

HASZNOS INFORMÁCIÓK 

A szitanyomtatáshoz szükséges nyomósablon darabszámát a megjelenítendÅ‘ embléma színeinek száma határozza meg, bármely szitanyomtatási eljárásról legyen is szó.

Készáruk emblémázása esetében ügyelni kell arra, hogy a nyomtatandó felülethez közel (2-3 cm) ne legyen varrás vagy kiemelkedÅ‘ felület, mert ezek akadályozzák a nyomtatást és az embléma szélei elmosódnak. Érdemes tehát, - amennyiben van rá lehetÅ‘ség - még az összeállításuk elÅ‘tt emblémáztatni a termékeket.

 A szitanyomás rövid történeti áttekintése

A szitanyomás feltalálójáról semmit, a nyomtatás kialakulásáról pedig csak keveset tudunk. Annyi azonban megállapítható, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelÅ‘tt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd késÅ‘bb selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonból. Az így készült formáról kisebb példányszámban többnyire textil-nyomathordozóra nyomtattak. A szitanyomást tehát régi idÅ‘kben is alkalmazták és felhasználták a művészien festett textíliák elÅ‘állításához.

Ezután az eljárás némileg feledésbe merült, és Európában csak a XIX. században támadt fel újra a textiliparban, ahol is filmnyomtatásnak nevezték el. A lyoni selyemipar alkalmazta elsÅ‘sorban a filmnyomtatást, vagyis a szitanyomást a selyem nyomtatására, díszítésére. A közelmúlt éveiben a gépesítése és az automatizálás nagymértékben fejlÅ‘dÅ‘ eljárássá tette a szitanyomtatást, amely így jogosan került negyedikként a korábban ismert három fÅ‘ nyomtatási eljárás mellé.

A szitanyomásban a nyomóforma, azaz a nyomósablon hordozója egy szövet, ami egy finom szövésű szitaszövet, amelyet feszesen a formakeretre rögzítenek. A szitaszövet nyitott szemrendszerű. A forma nyomatmentes részeit a szitán sablon fedi, azaz be van csukva, hogy a festék ne tudjon áthatolni rajta, míg a nyomatképet hordozó részei nyitottak, így a festék könnyedén átfolyik. A nyomtatás során a festéket egy kissé ferdén elhelyezkedÅ‘ festéklehúzó kés nyomja dörzsölÅ‘-kenÅ‘ mozgással a szitaszövet nyitott részén keresztül a nyomtatandó anyagra.

Szitanyomással elsÅ‘sorban olyan nyomatokat lehet elÅ‘állítani, amelyek a többi eljárással csak nehezen vagy egyáltalán nem állíthatók elÅ‘. E nyomtatással lehetséges egy- és többszínű plakátok, feliratok elÅ‘állítása különbözÅ‘ anyagokra, akár világító festékekkel is. Közlekedési jelzÅ‘lámpák, rádió- és műszerskálák, óraszámlapok, tapéták, valamint vakírás nyomtatására sem jelent nehézséget. A textiliparban fény- és mosásálló dekorációs ruhaanyagokat, valamint sálakat, terítÅ‘ket nyomtatnak. Ugyanígy alkalmazzák az eljárást üvegpalackok, poharak feliratozására is. Mivel az eljárás nem helyhez kötött, felhasználható ládák, csomagolások, kirakatüvegek, szállító gépkocsik feliratozására is. A különösen vastag festékréteg felhordása teszi lehetÅ‘vé, hogy vékony vonalas rajzot nyomtassanak fehér festékkel fekete papírra, és a nyomat, egyetlen nyomtatási művelet útján is teljesen fedÅ‘hatású lesz, ami a többi nyomtatási eljárással nem megoldható.

A nyomatkép plasztikus hatású, így a szitanyomtatást a könyvkötészetben vászon és műanyag borítású könyvtáblák nyomtatására is alkalmazzák.

Sok más területen is alkalmazható a szitanyomtatás, így pl. különbözÅ‘ készülékek gyengeáramú áramköri elemeit összekötÅ‘ vezetékek nyomtatása elektromosan vezetÅ‘ festékkel, nyomtatott áramkörök elÅ‘állítása rezezett felületű műanyag lemezen vagy elÅ‘rajzolása, hűtÅ‘rendszerek csÅ‘kígyójának elÅ‘állítása alumíniumlemezre való nyomtatással stb.

Kisebb példányszámok (10-500 példány) nyomtatása különbözÅ‘ anyagokra szitanyomással gazdaságos. A gyorsjáratú szitanyomógépekkel azonban többi nyomtatási eljáráshoz hasonlóan csak a nagy példányszámok nyomtatása gazdaságos. A szitanyomtatási eljárás célja nem más nyomtatási eljárások kiszorítása, hanem hézagpótló feladat betöltése és a kisebb, valamint egészen kicsi példányszámok elÅ‘állítási költségeinek csökkentése. Figyelemreméltó még a nyomóforma elkészítéséhez és a nyomtatáshoz szükséges viszonylag rövid idÅ‘.

A szitanyomtatás hátránya a nyomat viszonylag hosszú száradási ideje. A vastag festékréteg következtében a friss nyomatok nem rakhatók egymásra. Ennek következménye a viszonylag nagyobb helyigény a nyomatok szárításához. A gyorsan száradó festékekkel azonban a száradási idÅ‘ lényegesen lerövidíthetÅ‘.

(Bartha Tamás: Nyomdai enciklopédia II.)